03. I was drunk

Sziasztok!
Bocsi, hogy sokára hoztam, de nem voltam biztos benne, hogy felteszem. Át akartam írni ezt a fejezetet, nekem nem igazán tetszik, szóval kíváncsi leszek a véleményekre. :)
A 16-18-as szavazást emiatt raktam ki, szóval ha akadnak itt emberek, akik nem szeretnének olyat olvasni, azoknak egy piros 18+ fogja jelezni, ahol meg kell állniuk.
Köszönöm a 7 embernek, akik szavaztak. (5 igen, 2 mindegy, el fogom olvasni) :)
A mai rész azért is különleges, mert van egy ajánlott zene is, amit ha akartok, bekapcsolhatjátok. Lehet, nem fog pontosan kijönni, nekem sem jött ki mindig, amikor elindítottam, nem tudom, nektek milyen lesz.
Jó olvasást! :)

  Az éjszaka közepén zihálva ültem fel az ágyamban. Rémálom – csak Lexivel kapcsolatos képek pörögtek végig előttem, az utolsó a halott lány teste volt, Damon pedig fölötte egy gonosz mosoly kíséretében. A Hold fénye megvilágította a szobát, így egy varjút véltem felfedezni a nyitott ablakomban. Felkapcsoltam a villanyt, de ez sem riasztotta el.
- Damon, te vagy az? – szólítottam meg a madarat. Ha ezt valaki látta volna, már rég a legközelebbi elmegyógyintézetben tengetném üres hétköznapjaimat.
  Egyik pillanatban a madár berepült a szobába, a másikban már Damon állt ott gúnyos vigyorral az arcán.
- Üdv, Charity. Remélem nem zavarok. Csak gondoltam, megnézem, hogy vagy. Képzeld, Elena a szememre hányta, hogy miért nem meséltem a mi kis közös múltunkról. Gondoltad volna? – olyan cinikus volt, mint mindig. Otthon érezte magát, lefeküdt mellém az ágyra. Én szótlanul ültem végig. Nem volt erőm visszaszólni, de nem is tudtam volna mit. Hajnalok hajnalán nem vagyok felkészülve beszólásokból. Inkább ledőltem mellé és szótlanul vártam a továbbiakat. Jó darabig egyikőnk sem szólalt meg, ő engem nézett, én pedig a plafont. Érdekes éjszaka… Újra eszembe jutottak az együtt töltött idők. Hihetetlen, hogy ezt teszi velem ez a város!
- Te mióta vagy ennyire depressziós? – hangja értetlenül csengett.
- Mi?
- Ugyan már, sosem tudtad jól titkolni az érzelmeidet! Charity, szívecském! – hajolt fölém. – Tudom, hogy 150 év után sem tetted túl magad rajta.
  Damon pólója tökéletesen feszült a felsőtestén, a haja kócos volt és a szemei szebbek, mint régen. Észrevette, hogy nem vagyok teljesen magamnál, oldalra döntötte fejét, eltűrt néhány kósza tincset az arcomból, majd végigsimított az arccsontom vonalán.
- Ne is tagadd. Nyilvánvalóan nem vagy túl rajtam – a mosolya ördögi volt.
- Hogy értetted, hogy nincs a sírban?
- Szerinted hogy értettem? Úgy, hogy nincs ott – forgatta a szemeit. – Kinyitottuk.
- Ó, a drága szerelmed elfelejtett szólni, hogy mégsem győzték le? Kezdek elszomorodni – morogtam.
- Ne légy pimasz, az nem a te stílusod – nevetett keserűen.
- Mit ártott neked Lexi, hogy így végezte? – próbáltam sérthetetlennek tűnni, pedig fájt az egyetlen barátnőm elvesztése.
- Semmit, de mégiscsak jobb ötletnek tűnt Lexit feláldozni, mint az, hogy a Tanács engem öljön meg, nem?
- Hát persze, te mindig csak magadra gondolsz. Arra nem gondoltál, hogy ő több embernek hiányzik majd? Ne is mondj semmit, csak hagyj aludni! De ne hidd, hogy ennyivel le van rendezve ez az ügy, mert rohadtul nincs.
  Azt hittem, elmegy innen végre, de nem. Lemászott rólam és elkezdett vetkőzni. Ez hülye?
- Damon, mit művelsz? – takartam el a tenyeremmel a szemeimet. Százszor láttam már ezt, de most nem voltam kíváncsi rá. Ebben a helyzetben nem. Amúgy is álmos vagyok!
- Régen vidámabb volt a hangod az ilyen pillanatokban. Egyébként úgy döntöttem, veled maradok az éjjel.
- Úgy döntöttél? Az én véleményem érdekel?
- Hát túl sok befolyása nincs.
- Damon, mindig elfelejted, hogy nem egy 16 éves tinilány vagyok, akit manipulálhatsz. Egyidős vagyok veled és a képességeink is hasonlóak, szóval, ha nem figyelsz oda, simán megölhetlek. Amúgy sem vagyok most a legjobb hangulatomban.
- De nem fogsz ilyet tenni, mert nyilvánvalóan szerelmes vagy még belém, ezt a vak is tisztán látja.
- Ne vedd olyan biztosra! – néztem rá.
  Damon folytatta a vetkőzést. Becsuktam a szemem, hátha ez egy rossz álom és mire kinyitom, eltűnik innen és hagyja, hogy éljem az életem… Mikor felnéztem, már csak póló és bokszer volt rajta. Nem sok időbe került, megszabadult a felsőtől is.
- Na itt állj le – parancsoltam meg neki.
- Úgyis sor kerül majd rá – kacsintott. Válaszként a másik oldalamra fordultam. Remélem, érthető voltam. Damon néhány másodpercig fészkelődött mellettem. Mikor azt hittem, lenyugodott, kezdte elölről, az eredménye az lett, hogy szinte teljesen hozzám simult. Már félig aludtam, mikor átölelt a mellem alatt és még jobban magához húzott. Pár perc múlva már szuszogott, amiből arra következtettem, hogy már alszik, így megpróbáltam én is. Mocorogtam kicsit, hogy legalább kényelmes legyen, aztán már nem bírtam és elnyomott az álom. 
*
  Délután kaptam egy SMS-t Stefantól, miszerint este lesz egy amolyan suli-buli a Mystic Grillben. Bárki elmehet, csak a gimnázium néhány végzős tanulója szervezi. Valószínűleg a fél város ott lesz. Legalábbis a fiatalság többsége. Fiatalság? Hol vagyunk mi már a fiatalságtól?
  Visszaírtam, hogy lehet, benézek majd. Elmentem sétálni egyet a környéken, hogy felfedezzem, mi merre van. Egy óra céltalan mászkálás után bukkantam rá a Grillre. Bementem szétnézni, és hogy jobban teljen az idő, rendeltem egy Bourbont. A pincérfiúval elég jól elbeszélgettünk, amíg meg nem jött a barátnője, Caroline. Azt hiszem, vele sem leszünk legjobb barátnők. Kicsit féltékeny típusnak tűnik… Caroline finoman célozgatott arra, hogy Matt az övé. Mindegy. Egy idő után úgy éreztem, nekem ebből elég volt ennyi, és hazamentem.
  Lezuhanyoztam, a hideg víz most jót tett – felfrissített kicsit. Előszedtem néhány bulira alkalmas ruhámat és hosszas gondolkozásba kezdtem. Végül egy piros és rózsaszín árnyalatokkal tarkított miniruha maradt, amihez barna velúrcsizmát húztam és felvettem egy szövetkabátot. Bezártam a házat és elindultam vissza a Grillbe.
(Ben’s Brother-Beauty Queen)
  Már elég sokan voltak, alig lehetett elférni. Próbáltam megtalálni Stefant, vagy bárkit, aki hozzá tartozhat, de nem láttam őket. Valahogy elértem a pultot anélkül, hogy ötvenen rátapostak volna a lábamra. Csodával határos módon szabad hely is volt. Rögtön lecsaptam rá és türelmesen vártam, hogy Matt végre ideérjen.
- Bocsi, még ki kell vinnem néhány üdítőt a heteshez, de sietek – mosolygott, miközben egyszerre töltött tele három poharat valamilyen löttyel.
- Nem sürgős, miattam nem kell sietned – legyintettem.
Néhány percig ülhettem ott, mikor Stefan ült le az egyik oldalamra, Elena pedig a másikra.
- Sziasztok!
- Nem hittem, hogy eljössz – mosolygott Stef.
- Tudod, elég unalmas egyedül lenni otthon. És ez egy kisváros… – vágtam világfájdalmas arcot, mire mindketten elnevették magukat.
- Menjünk, üljünk le az egyik asztalhoz inkább – nézett át a tömegen Elena.
- Nem hiszem, hogy találnánk olyat, ahol nincsenek…
- Caroline és Bonnie már itt vannak, azt hiszem. Velük szoktunk lenni, és mivel Caroline pasija, Matt itt dolgozik, ő szinte állandóan itt lóg.
- Remek - válaszoltam mosolyogva, pici iróniával a hangomban.
  Végül is nem volt durva. Nem szólt be, nem tett semmiféle megjegyzéseket és egész jól elvoltunk. Egyszer-kétszer odajött Matt, Tyler Lockwood vagy épp Elena öccse, Jeremy. Elég sokat ittunk, csupán Stefan maradt józan, ő soha nem volt egy alkoholista típus.
És megjött Damon. Nem jött oda hozzánk, mert mint azt Stefan említette, nincs túl jóban Bonnie-val és Caroline-nal. Csak én vettem észre a társaságunkból.
  Felálltam mosdóra hivatkozva és elindultam Damon után. Valljuk be, volt már bennem néhány pohárkával. Ő közben a tömegbe ért és felszedett egy szőke lányt, vele táncolt. Elég tüzes tánc volt, és bár mondanám, hogy ’ ezek a mai fiatalok! ’, nem teszem, mert tudom, mennyit változott ez a világ az én emberi fiatalságom óta. Láttam rajta, hogy nem is élvezi igazán, csak jobb híján ez is megfelel neki.
  Hirtelen, mint egy villámcsapás, úgy ért csapott meg a féltékenység szele. Magam sem értettem, de nem tudtam megálljt parancsolni a testemnek. Odamentem, ellöktem tőle a lányt, majd belemarkoltam az ingébe, közel húztam magamhoz és megcsókoltam. Eleinte éreztem, hogy meglepődött, de hamar magához tért és nem kifogásolta a gondolatot, hevesen harapdáltuk egymás ajkait.

18+

- Nézd, nem érdekel, hogy mekkora őrültséget fogok most csinálni, de részeg vagyok és egyben őszinte: szükségem van rád! Ma este csak azt akarom érezni, hogy a csókjaid hatására minden egyes porcikám megremeg, és a vérem száguldozik az ereimben. Megértetted? – támasztottam a homlokom az övéhez.
- Menjünk ki innen – alig fejezte be a rövidke mondatot, máris a Grill mögött kötöttünk ki. A falhoz nyomott, egyik keze a combomon vándorolt, míg a másik a ruhám alá bújt és egyre feljebb haladt, miközben én a mellkasát simogattam. Ajkaink szinte egy pillanatig sem váltak külön. Kikapcsoltam az övét, ám ekkor belém hasított a tudat, hogy konkrétan egy forgalmas bár falának dőlve állunk.
- Nem vagyok benne biztos, hogy a parkolóban kellene – nevettem bele a csókba.
Elmosolyodott és bekapcsolta az övét, majd magával húzott egészen a motorjáig, engem pedig maga mögé ültetett. Amint átkaroltam, felbőgött a motor és elszáguldottunk. A menetszél iszonyatosan jól esett. Még jobban hozzábújtam Damonhoz, mély levegőt véve beleszippantottam a bőrdzsekijébe, teljesen elbódított az illata. Az ember ilyenkor kijózanodik – velem nem ez történt, sőt, jobban elveszítettem az önkontrollomat. Igaz, ennek ellenére ugyanúgy tudtam, mire készülök.
  Néhány percig tartott az út a Salvatore házig. Leugrottam a motorról, ő pedig a térdem alá nyúlt, és az ölében vitt fel a szobájába Olyan óvatosan tett le a puha ágyára, mintha egyetlen mozdulatával könnyedén megölhetne. A dzsekijénél fogva húztam magamra és megcsókoltam. Valahogy leküzdöttem magamról a csizmát, Damon pedig szó szerint leszakította rólam a ruhámat. Eldobta a bőrdzsekit, levette az ingét, majd az övével kezdett babrálni. Kis segítséggel könnyedén lekerült a nadrágja is, ekkor azonban megtorpant. Kérdően néztem rá.
- Részeg vagy. Nem hiszem, hogy holnap örülnél, ha most megtörténne – felelt.
- Mondtam, hogy nem érdekel.
  Lefeküdt mellém és sóhajtott egyet. Pár pillanatig csak feküdtünk, azon gondolkoztam, hogy mit tegyek, aztán eszembe jutott, mit szeretett nagyon 160 éve. Ráültem egy érzékeny pontjára, és az ajkát harapdálva simogattam a mellkasát, néha egyre lassabban, hogy minél jobban kínozzam. A nyakára apró puszikat nyomtam, majd éreztem, ahogy a fogaim megnyúlnak és nem bírtam ellenállni a kísértésnek – beleharaptam. Nehezen tudtam abbahagyni a vérszívást, iszonyatosan finom vére van. Végül abba kellett hagynom, ha nem akartam, hogy egy ténylegesen halott Damonnal feküdjek egy ágyban. Kezdtem érezni a nadrágján keresztül is, hogy fogy a türelme.
  Végighúztam a mutatóujjam a mellkasa közepén, egészen az alsónadrágjáig. Halk nyögéssel jelezte, hogy elértem, amit akartam, és többé már nem érdekli, ha holnap megölöm ezért. Hirtelen átvette a vezetést, és ő került fölém. A kulcscsontom vonalát kezdte csókolgatni, én pedig hol a hajába túrtam, hol a takarót markoltam. Egyre lejjebb haladt, majd kikapcsolta a melltartómat. Innen már nincs visszaút – gondoltam -, de eszem ágában sem volt leállni. Eldobta a melltartót és egy ideig a melleimet kényeztette. Lejjebb haladt, és mielőtt elért volna az utolsó nemkívánatos ruhadarabig, felnézett, hátha észhez térek. Valószínűleg leolvasta az arcomról, hogy mit is szeretnék igazán, így lekerült rólam a bugyi is.
  Végigpuszilgatta a medencecsontomat is és a combomba süllyesztette szemfogait. Kisebb nyögésekkel tudattam, hogy tetszik a dolog. Ezután visszatért az ajkaimhoz. Olyan szenvedéllyel csókolt meg, mint rég. Éreztem a vér ízét a nyelvén, ami még jobban feltüzelt. Már csak egy alsónadrág választott el minket egymástól, de ahogy hozzám simult, határozottan éreztem, mire vágyik, és egy gyönge nyögés hagyta el a számat. Kínzásképp lassan simogatta a belső combomat miközben csókolgatott, én pedig ennek hatására a hajánál fogva húztam közelebb. Végre lekerült róla az idegesítő bokszere is.
  A szívem kihagyott néhány dobbanásnyit, majd őrült tempóban százszorosan be is pótolta azt. Damon egyre gyorsabban mozgott, én pedig egyre inkább egy másik világba kerültem. Néhány csók után kicsit gyorsított a tempón, mire erősen – vagy csak nekem tűnt annak abban a percben – megkarmoltam a hátát. Ez neki inkább lehetett vicces, mint fájdalmas, ugyanis elmosolyodott rajta.
  Ajkainkat egyre nagyobb sóhajok hagyták el, majd egy utolsó, mély lökéssel mindkettőnket eljuttatott az önkívület határán túlra. Egy sikoly után az összes erő elhagyta a testemet. Damon talán ugyanezt érezte, egy erős „ah” után fáradtan esett mellém. Néhány percnyi pihegés után kinyitotta szemeit, rám nézett és átölelt, én pedig a mellkasához bújtam. Az alkohol ellenére nagyon is magamnál voltam, képes voltam visszagondolni az összes ehhez hasonló 150 éves emlékre, és tisztázni magamban, hogy az előbbi mindenképpen helytelen volt, mégis az egyik legjobb. Látta, hogy végigfutott rajtam a hideg, ezért magunkra húzta a vékony takarót. Egy apró puszit nyomott a homlokomra, mire lehunytam a szemem, és magával ragadott az álomvilág.