17. Jenna’s Party

Sziasztok!
A 40 fölötti tetszik miatt egy nappal korábban kapjátok a 17. fejezetet. :) Kicsit rövid, kicsit unalmas, de - mint ahogy azt már írtam - nekem egyik kedvencem lett a története miatt. Várom a kommenteket hozzá, és ha valakinek támad valami ötlete, hogy ki az üzenetküldő, satöbbi, ne féljen megosztani velem, mert komolyan mondom, hogy kifúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy ti miként gondolkoztok. :)))
Más téma: új kinézet. A chatben is írtam, hogy nem akartam megint ilyen rózsaszínt, de kb. egy hete mindennap nekiülök a designnak, de egyszerűen egyik művem sem tetszik. Ez volt a legelfogadhatóbb, kivéve egy kéket, de azon meg meg már rajta van valaki, aki még messze nincs benne a történetben, úgyhogy azt nem tehettem fel. :D Na jól van, kíváncsi vagyok, hányan olvastátok el eddig... :DDD Mindegy is, jó olvasást a fejezethez.:)

  Alig szusszantunk a kis akciónk után, máris csörgött Damon telefonja. Ránéztem a kijelzőre, majd odanyújtottam neki – Stefan kereste őt. Lassan indulnunk kellene Jenna grillpartijára, mert kezdenek szállingózni a vendégek. Miután letette, fel is álltam, hogy lezuhanyozzak, és keressek egy grillezésre alkalmas ruhát, de Damon visszarántott, lendületből fölém került és megcsókolt. Így nemigen fogunk hamar odajutni a Gilbert-házhoz.
  Végül elengedett azzal a feltétellel, hogy ő is jön velem.
- Gyorsabban haladunk, ha nem külön-külön megyünk zuhanyozni, nem gondolod? – Ez aztán az érvelés. Igazi pasi.
- Rendben, gyere – egyeztem bele, majd magammal húztam a fürdőszobájába. Engedett egy kádnyi forró vizet, amibe valami habfürdőt is öntött, mivel habzott az egész. Legalább negyedóráig áztattuk magunkat. Damon ült az egyik végében, én pedig az ölében hátradőlve. Félrehúzta a hajam, majd a vállamat kezdte csókolgatni. A csókokból apró puszik, majd végül egy szenvedélyes harapás lett. A légzésem felgyorsult, és egy kisebb nyögés szakadt fel a torkomból. Tudja jól, hogy odavagyok az érzésért, és én is tudom, hogy ő mit szeret. Mikor befejezte, hátrafordultam hozzá, megcsókoltam, majd szépen lassan áttértem a nyakára. A kezeimmel a mellkasát simogatva mélyesztettem bele a fogaimat, és kezdtem el inni a vérét. Határozottan éreztem, hogy kezdi elveszíteni a fejét, és egy másik testrésze kezdi irányítani. Nem hagytam, hogy tegyen valamit, amivel visszatart a készülődéstől Jenna partijára, inkább gyorsan elhúzódtam és leöblítettem a vért a vállamról. Felálltam, levettem az egyik kendőt a tartóról és törölközni kezdtem. Ő ezt végignézte, aztán ugyanezt tette.
  Egy szál kendőben szaladtam ki Damon szobájából, hogy egy ruhát keressek magamnak, mikor szó szerint Stefanba botlottam. Elképedve nézett végig rajtam, mivel hamar leesett neki, hogy mi történt, főleg úgy, hogy utánam Damon ugyanilyen szerelésben lépett oda a szekrényéhez, amire nyitott ajtónál tökéletes rálátása volt öccsének is. Stefan végül elmosolyodott, aztán elállt az utamból.
  Sokáig válogattam, míg végül találtam egy háromnegyedes buggyos ujjú sötétkék felsőt, ami az időjárásnak talán elég megfelelő lehet, és a harapást is takarja. Ehhez a délutáni farmeremet vettem fel ugyanazzal a barna velúrcsizmával. Az ablakon kinézve úgy tűnt, meleg van, hétágra sütött a nap, és a víz is kezdett felszáradni, de néhány felhő még mindig került az égen, úgyhogy a dzsekimet is vittem. Táskára nem volt szükségem, mivel csak a telefont akartam magamnál tudni, minden mást a fiúk hoztak.
  Stefanról kiderült, hogy értünk jött, mivel Elena aggódott, hogy valami bajunk történt. Ezt nem értettük, de Stefan elmondta, hogy abból gondolta, hogy a telefon után elég sokáig készültünk. Hát… Igen. Megesik.
  Az egyik legjobb dolog Stefanban az, hogy nem kell előtte szégyenkezned, és nem vonja kérdőre a tetteidet. Őszintén beszélhetsz vele mindenről, amiről akarsz, kiöntheted neki a szíved, de nem zúg beléd, hanem megmarad a barát-státuszban, nem úgy, mint egyes srácok.
  A partin talán már mindenki ott volt, és csak minket vártak. Mármint nem igazán vártak, mert a legtöbben már tányérral a kezükben mászkáltak, de biztos voltak legalább nyolcan-tízen. Jenna tipikusan az az ember, aki elfeledteti veled az összes természetfeletti problémádat, és a legnagyobb gondod a közelében annyi, hogy elzártad-e a sütőt. Csodálkozom, hogy ő még nem tud a vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok létezéséről, még ha a pasija vámpírvadász is.
- Végre itt vagytok! – nyomott a kezünkbe egy-egy pezsgővel teli poharat. – Már azt hittem, sosem jöttök. Ha éhesek vagytok, márpedig remélem, hogy azok vagytok, akkor balra a ház mögött találjátok Elenát, aki mindent elmond, hogy mi merre van, én viszont most sietek, mert a sütim oda fog égni – hadarta el egy szuszra, majd eltűnt az ajtó mögött.
- Bírom Jennát. Olyan emberi – jelentettem ki mosolyogva.
- Keressük meg Elenát. Farkaséhes vagyok – mondta Damon, aztán a szikrázó szemem miatt leesett, hogy ezzel nem kellene viccelődnie.
- Menjünk inkább – szólalt meg Stefan, és elindult a hátsókertbe. Mi libasorban követtük őt. Hamar rájöttem, hogy nem csak nyolc-tíz emberről van szó, mivel hátul legalább ugyanannyian voltak, ha nem többen. Elena és Jeremy arcáról látszott, hogy azt sem tudták, hová szaladjanak. Elena, ahogy megpillantott minket, egyből odajött.
- Sziasztok! – mosolygott. – Stefan, tudom, hogy te itt vendég vagy, meg minden, de tudnál egy kicsit segíteni? – nézett könyörgőn a fiúra. – Jenna elég sok embert hívott meg, és van köztük néhány sznob, akik nem tudják elfogadni, hogy ketten vagyunk harminc emberre…
- Mit kell csinálnom? – Nem láttam rajta, hogy terhére lenne a dolog, még örült is, hogy segíthet Elenának. Talán csak azért, mert addig sem velünk kellett lennie. Kétségtelenül feszülten érezte magát, főleg a mai lebukásunk után félórával.
  Elena elrabolta tőlünk Stefant, úgyhogy ketten maradtunk. Már én is kezdtem kínosan érezni magam, nem tudtam, hogy viselkedjek Damonnal. Legyek vele olyan, mintha együtt lennénk vagy tegyek úgy, mintha nem is történt volna semmi? Abban biztos voltam, hogy meg kell szabadulnom ettől a helyzettől, így inkább bementem Jennához, hátha tudok valamit segíteni a konyhában. Ő úgy pörgött, mint valami tornádó, látszott, hogy neki sem elég egyszerre a két keze. Csupa szerencse, hogy jöttem, nem?
- Segíthetek valamiben? – kérdeztem.
- Az jó lenne, köszönöm! Tudsz gyümölcssalátát csinálni ugye? Ott vannak a konzervek, csak egy tálba kellene kiönteni mindet, aztán egy kis banánt, almát és mandarint kellene vágni-pucolni hozzá.
- Persze – léptem a pulthoz, hogy teljesítsem a feladatot. Jenna két percig bírt csöndben maradni.
- Na és milyen a Salvatore házban lakni? Mármint én még sosem voltam ott, csak kívülről láttam, hogy mekkora – vette ki a süteményt a sütőből.
- Én szeretek ott lenni. Jobb, mint egyedül, bár mostanában egy kicsit beteg voltam és semmit nem tudtam kezdeni magammal, de eddig jó ott.
- Hallottam, hogy nem voltál valami jó állapotban, remélem, már minden rendben.
- Igen, már remekül vagyok. Ez ilyen egynapos láz-féleség volt – legyintettem. Kicsit sántít, de majdnem igaz.
- Lehet, hogy most bunkónak fogok tűnni, hogy így belekérdezek, de Damonnal te milyen kapcsolatban vagy?
- Ööö… Ha én azt tudnám – motyogtam, de nem hallotta meg. – Régen jártunk, most meg olyan se veled, se nélküled helyzetben vagyunk.
- Szinte szikrázik a levegő köztetek – mosolygott, mire valószínűleg el is pirultam, aztán egy ismerős arc megmentett: Alaric.
- Mi jót csináltok? – csókolta meg a baránőjét, aztán ellopott egy mandarint előlem. – Jobban vagy? – fordult hozzám, mire bólintottam egyet. Alaric a további kínos kérdésektől is megmentett, ugyanis legalább negyedórát beszélt a mai dolgozatjavításról, és hogy mekkora hibákat tudnak véteni a diákjai. Sokat nevettünk rajta, teljesen felszabadultunk, és Jenna sem volt már olyan ideges a kaja miatt.
  Mikor befejeztem a gyümölcssalátát, Jenna beletett egy merőkanalat, majd sok kiskanállal és tányérral együtt kivittük a vendégeknek. Akkor jutott eszembe, hogy én tulajdonképpen nem is ettem, de nem hiányzott, nem voltam éhes, még úgy sem, hogy egész nap csak egy salátán és Damon vérén élek. Ez Jennának is feltűnt, és elkezdett szabadkozni, hogy nem akart befogni munkára. Én jelentkeztem, tehát ez tárgytalan…
  Leültem kint az egyik üres asztalhoz, Elena pedig mellém. Szinte folyt róla a víz, Stefanról meg ne is beszéljünk. Nem úgy ismertem meg, mint aki könnyen lefőne, de úgy tűnik, Elenának ez is sikerült.
- Soha többé nem tartunk grillpartit – legyezte magát, mire elnevettem magam.
- Mióta szaladgálsz?
- Mióta eljöttem tőletek. Tényleg, veletek meg mi volt, hogy olyan sokáig kellett várnunk? – sikerült beletalálnom abba a kérdésbe, amiről eszébe jutott rákérdezni. Gratulálok, Charity!
- Semmi – vágtam rá talán túl gyorsan és hevesen. Ha el is hitte volna, most már biztos nem fogja.
- Ez kicsit gyanús volt – nézett rám gyanakvóan. – Na, mesélj! – dőlt hátra.
- Semmi, tényleg semmi – próbáltam meggyőzően nézni.
- Bántott?
- Nem, miért tette volna?
- Úristen, ti megint lefeküdtetek? Akkor azért nem mondott semmit Stefan – döbbent le. Én csak eltakartam az arcom, és reméltem, hogy legalább most az lesz, amit én akarok, és megnyílik alattam a föld. Hát nem így volt.
  Elővette a mobilját, és elkezdett pötyögni az SMS mezőbe. Amikor befejezte, felém nyújtotta, hogy olvassam el.
„Tudtad, hogy sírt, amikor nagyon rosszul voltál?”
- Hallottam róla, de nem hiszem el – feleltem.
- Pedig így volt.
- Majd elmondja, ha akarja. Addig úgy teszek, mintha nem tudnám. Mellesleg nézegettem délután a naplót – tereltem a témát, mivel Damon a szeme sarkából minket figyelt.
- És rájöttél valamire?
- Nos, amit eddig is tudtam: Olivia jóban volt Emily-vel. Amiről viszont nem tájékoztatott, az az, hogy ő is boszorkánnyá vált időközben vagy valami látnokféleséggé vagy mit tudom én mi lett. A lényeg az, hogy nem akart nekem szólni, hogy ki ne rúgassam. Hülye ez a lány.
- Milyen látomásai voltak?
- Volt egy időszak, hogy mindig megálmodta a saját halálát, volt, hogy a szüleim halálát látta úgy, hogy Katherine fölöttük térdelt… Ilyenek. A legtöbbnek köze volt Katherine-hez. Nem olvastam sokat, mert Damon félbeszakított és nem igazán érdekelt tovább Olivia – vallottam be.
  Elenától tényleg rendes volt, hogy nem ítélkezett felettem Damon miatt. Így utólag már csak örülni tudok, hogy Stefannal ilyen jól egymásra találtak, mivel mindketten ugyanolyan kis jótétlelkek.
  Sokat nem tudtunk beszélni, ugyanis Jeremy és Stefan már nem nagyon bírták magukban a pincérkedést, újra szükségük volt Elena segítségére.

Rövid, egysoros vélemény?:$