14. I'm Feeling Good

Sziasztok! :)
Kicsit későn, de itt az új fejezet. Úgy terveztem, hogy már olyan 2 körül felteszem, de átszerveződtek a dolgaim, és nem sikerült. Mindenesetre, jobb későn, mint soha. ;)
Megjegyzés: az, hogy nem írom ki a fejezet végén, hogy várom a véleményeiteket, nem azt jelenti, hogy nem várom. Nagyon jól esik a 34 tetszik, és szeretlek is titeket érte. A kettő darab kommentárt viszont külön köszönöm! :)
A 14. részről nem tudok mondani semmit. Kicsit talán rövid, de így tudtam megoldani csak a befejezést. (jó, nem talán, hanem biztos, de mindegy.) :D Még magam is meglepődök rajta, hogy eljutottam eddig (sőt, 22 fejezet már tutira megvan!;)), de büszke vagyok magamra, hogy ilyen kitartóan írok. :D

(Charity.)

  Damon karjaiban sírni meglehetősen jól esett.
  Meggyógyítottak. A világ három legjobb pasija, ezt kijelenthetem.
  Nem igazán emlékszem, hogy mit mondtam vagy tettem, amíg a méreg bennem volt, de annyiban biztos vagyok, hogy nagyon rosszul éreztem magam, folyamatosan lázas voltam, hányingerem volt, égett az egész testem, miközben majd’ megfagytam és hülyeségeket álmodtam.
  Többé már nem akarok erre gondolni. Legszívesebben kitépném a szívét annak a kutyának, bár van egy érzésem, hogy Damon ezt már megtette helyettem.
  Öt perc után leszakadtam Damon nyakáról, hogy Elijah-t és Stefant is el tudjam kapni. Abbahagytam a zokogást és némi szipogás után a két fiú közé ugrottam, alaposan megölelgetve őket, amitől eldőltünk az ágyon. Boldogan öleltek vissza, és ami kifejezetten jól esett, az a könnycsepp volt Stefan szemében. Elijah nem túlzottan mutatott érzelmeket, láttam, hogy örült, de elég csendesen tette. Megszoktam tőle, úgyhogy ezen nem húztam fel magam, sőt. Nincs okom felhúzni magam bármin is.
  Damon felhívta Elenát és a többieket, hogy elmondja, minden okénak tűnik. Én otthagytam a srácokat, és elvonultam a fürdőszobába, ugyanis eléggé megizzasztott ez a láz. Rájöttem, hogy azért annyira még nem élénkült fel a szervezetem, mert néhány másodpercig meg-megszédültem. Kinyitottam a forró vizes csapot, és amíg a víz folyt, beálltam a tükör elé, hogy szemügyre vehessem magam. A szemeim bedagadva, alatta karikák, a hajam csapzott és kócos, mondhatni csodásan nézek ki. Nem is értem, hogy tudnak velem így egy légtérben maradni öt másodpercnél tovább.
  Elzártam a vizet és miután levettem a hálóingem, beleültem a kádba. Hirtelen egy emlékkép ugrott be: Elena, amint mellettem ül a kanapén. Ő is velem lett volna? Ha igen, akkor meg kell köszönnöm neki.
  Félórát töltöttem a forró vízben, de ezután már semmiféle emlékfoszlány nem jutott az eszembe. A fiúk eltűntek, csak Damon várt a szobában. Az ágyneműt már lecserélte, az előző tiszta vérfolt volt tőlem. A tévét nézte elég unott arccal.
- Köszönöm. Újra megmentettél – ültem le mellé az ágy szélére.
- Stefan és Elijah többet tett nálam – mondta csöndesen.
- Ezt hogy érted?
- Elijah ismerte a gyógymódot, Stefan pedig kiszedte belőle. Én nem voltam velük. Nem emlékszel semmire?

(Damon)
Ahogy Char elfoglalta a fürdőt, Stefan és Elijah a nappaliban kérdőre vontak.
- Tehát mi is volt az a pozíció, amikor megjelentem? – korholt le az öcsém. Visszaszóltam volna neki, hogy semmi köze hozzá, de mivel az egyetlen „élő” legjobb barátjáról van szó, nem tettem.
- Szenvedett. Nem hittem, hogy időben meglesz a gyógymód.
- És ez feljogosít arra, hogy őt is megöld, ahogy Lexit?
- Lexit a saját érdekeim miatt öltem meg, Charity-t viszont azért, hogy neki is jobb legyen. Egyébként biztos, hogy megbántam volna, most már kár ezért is lecseszned. Elég szarul érzem magam így is.
  Nekem elég volt ennyi ebből a beszélgetésből, én felmentem a szobámba, Elijah pedig elhagyta a házat. Rendbetettem az ágyat, mivel Char eléggé összevérezte. Ahogy ezt lebonyolítottam, lefeküdtem és bekapcsoltam a tévét. Végigpörgettem a csatornákat, de semmi sem volt, mint úgy általában. Char is kijött pár perc múlva, és leült mellém.
- Köszönöm. Újra megmentettél.
- Stefan és Elijah többet tett nálam – vallottam be.
- Ezt hogy érted? – nézett rám nagy szemekkel.
- Elijah ismerte a gyógymódot, Stefan pedig kiszedte belőle. Én nem voltam velük. Nem emlékszel semmire?
- Nem igazán. Elég ködös minden – mondta.
- Akarod tudni? – kérdeztem, mire bólintott. Arrébb húzódtam, és megpaskoltam magam mellett az ágyat, hogy helyezze kényelembe magát. A vizes haja elég hideg volt a karom számára, de egyáltalán nem érdekelt.
- Arra emlékszel még, hogy lent voltunk a pincében?
- Igen. Addig tiszta, hogy elájultam.
- Rendben. Stefan felhozott, és lefektetett a kanapéra, addig én beszéltem Colinnal. Semmit nem tudtam meg tőle, aztán feljöttem én is. Elena már itt volt, megkértem, hogy vigyázzon rád, amíg mi végigjárjuk a természetfölötti csapatunkat, hátha tud valaki valamit. Elena Jeremy-vel együtt itt maradt veled. Egyre rosszabbul voltál, még a vér sem maradt meg benned, egyből felköhögted, amit megittál. Álmodban is dobáltad magad, lázas voltál, aztán rátámadtál Elenára, mert azt hitted, hogy Katherine. Jeremy leszúrt, majd bezárkóztak Stefan szobájába, és hívták Stefant. Ő tovább kereste a megoldást, addig én hazajöttem hozzád. Az állapotod sokat romlott, össze-vissza beszéltél álmodban, egyre lázasabb lettél és a seb is nagyon nagyra nőtte ki magát. Már-már ott jártam, hogy leszúrlak, hogy ne szenvedj tovább, de mire megtettem volna, Stefan berontott, hogy megtalálta az ellenszert. A farkas vére, farkasölőfű és embervér kellett hozzá. Elszórakoztattam Colint, majd kitéptem a szívét. Közben megjött Elijah, aki feljött hozzád, amíg mi az italt kikavartuk. Felhoztuk, megittad és jobban lettél. Ennyi a sztori.
  Charity egy ideig csöndben volt, már kezdtem azt hinni, hogy sok volt neki ez az egész, és itt helyben összeesik nekem vagy valami, de aztán rám emelte a tekintetét. Csupa vággyal a szemében közelített, majd megcsókolt. Belekerült jó néhány másodpercembe, mire felfogtam, hogy mozdulnom kéne. Beletúrtam a hajába, ő pedig az ölembe mászott. Nem gondolkoztam, az érzékeim felhagytak, csak arra tudtam koncentrálni, hogy megkapjam. A vészcsengő egyből bekapcsolt, és finoman fogalmazva megkért arra, hogy hagyjam abba, amit csinálok, mert Char nem jött még teljesen rendbe, ha ilyet tesz, de nem akartam ezzel foglalkozni.
  Nehezen szakadtam el tőle, de végül mégis rávettem magam, és zuhanyzásra hivatkozva a fürdőbe menekültem. Hosszasan farkasszemet néztem a saját tükörképemmel, aztán tíz percig őrlődtem a vízben, mire eldöntöttem, hogy rendben, ha még mindig akar, maximum nem vadulok.
  A fürdő egyébként ténylegesen jól jött, ugyanis még mindig éreztem a vérszagot a kezeimen Colin szíve után. Legalább hatvanszor átdörzsöltem szappannal, mire végre lejött. A vér sosem zavart, de egy farkasé nem éppen olyan illatú, mint egy emberé.
  Kikászálódtam a kádból, és villámgyorsan megtörölköztem. Sóhajtottam egyet. Mégis mikor okozott nekem problémát az, hogy egy lány le akar feküdni velem? Mondjuk ő mindig is többet jelentett számomra, mint egy egyszerű lány… Oké, ennyi elég volt egy napra, még sok is. Igazán eltűntethetnéd már ezeket a csöpögős gondolatokat, mert nagyon nem illenek hozzád.
  A biztonság kedvéért felvettem egy alsót és csak úgy léptem ki a szobába. Próbáltam elrejteni a kétségeimet, és bár lélekben felkészültem mindenféle visszautasításra, mégis kicsit szíven szúrt az alvó Char látványa.
  Tudom, hogy egy ilyen nap után megérdemli, hogy kipihenje magát, ezért békén hagytam. Nem feküdtem mellé, hogy ne ébredjen fel rá, inkább lementem a konyhába, aztán végül ledőltem a nappaliban a kanapéra, és hamar el is aludtam.

(Charity.)
  Reggel elég nehezen keltem, úgy éreztem magam, mint akit kimostak. Semmire nem emlékeztem a múlt éjszakából vagy napból, egészen a pincei látogatásunktól kezdve. Azon is csodálkoztam, hogy élek. Azt hittem, még mindig haldoklom, csak épp álmodok.
  Mire összeszedtem magam teljesen, az emlékeim egy része visszatért. Annyiban voltam csak biztos, hogy Damon tegnap este elmondta, mi történt, amíg nem voltam magamnál. Utána mintha megcsókoltam volna. Ezt csak beképzelem vagy tényleg megtettem?

  Miután felöltöztem, elindultam, hogy szerezzek vért. Iszonyúan korgott már a gyomrom. Valószínűleg nem gyógyultam még meg eléggé, ugyanis amikor felálltam, elvesztettem az egyensúlyomat. Egy pillanatra le is kellett ülnöm, amíg kitisztul előttem a kép, mivel forgott a világ körülöttem, és homályosan is láttam. Végül pár perc nyugalom után minden helyrejött, és biztosan álltam a lábaimon, így leszaladhattam a pincébe.
  Nem nyugodtam meg, amíg be nem néztem a kis börtönbe, hogy nincs-e a közelben Colin vagy mi is a neve. Nem volt ott, csak egy levél pihent az ágyon. A szívem egy nagyot dobbant, mivel azt hittem, Colin megölésével véget vetettünk ennek a baromságnak is. Benyitottam, és felkaptam a levelet. Kivettem a borítékból, és olvasni kezdtem.

És akkor most ideírom: várom a véleményeket. ;)))))